A bolygók olyan égitestek, melyek el nem hanyagolható tömeggel rendelkeznek, és valamiféle más égitest körül keringenek. A mi esetünkben a Nap körül keringő bolygókról beszélünk. Ezen égitestek elég nagy tömegűek ahhoz, hogy kialakuljon az a bizonyos egyensúly, ami szükségeltetik ahhoz, hogy beinduljon a belső magfúzió. Vannak olyan bolygók is, amelyek úgynevezett csillagporból alakultak ki, és más csillagrendszerből lökődtek ki.
Jelenleg 8 bolygót fogad el a tudomány, 2006 augusztusában a Plútó is bolygónak számít. Ezen égitest törpebolygónak számít, a tömegétől adódóan. A bolygó tömegétől függetlenül lehetnek a bolygók mellett úgynevezett kísérőbolygók, ezeket holdaknak nevezzük. A mi naprendszerünkben jelenleg a bolygókat három csoportra osztjuk: Vannak az óriásbolygók, ide tartozik a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz és az Uránusz. Ezek a bolygók úgynevezett gázbolygók. Vannak a Föld típusú bolygók: A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Ezek a bolygók úgynevezett kőzetbolygók. És végül vannak a törpebolygók: A Ceres, a Plútó, az Erisz, a Makemake és a Haumea. Ezek a bolygók jóval kisebbek, mint társaik, mégis szilárd halmazállapotúak.
Az első írások az ókorban keletkeztek, akkor figyeltek fel a csillagászok az égbolton lévő fényekre. Már akkor is beszámoltak mozgó égitestekről, ezeket nevezték mozgó csillagoknak. Az akkori tudomány állása szerint minden égitestet bolygónak neveztek. Az akkori időkben úgy vélték a tudósok, hogy a Föld áll a naprendszer közepén, és minden más égitest körülötte forog. Mivel az égbolt alá állva ezt látták, ezért ebben hittek. Ekkor még csak 5 bolygót tartottak nyilván, mivel szabad szemmel csak ennyit láttak. Aztán ahogy fejlődött a tudomány, úgy egyre több bolygót fedeztek fel a tudósok. A 19. század végére már a tudósok 18 bolygót tartottak nyilván. A reneszánsz kor előtt csupán hét bolygót tartottak nyilván. Ezek a következők: Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Szaturnusz. A reneszánsz korban jöttek rá a tudósok arra, hogy a Föld is egy bolygó. Előtte úgy gondolták, hogy a Föld egy központi égitest a naprendszerben, és minden körülötte forog. Az 1800-as évek közepén a tudomány elfogatta a kisbolygók létezését, így számtalan új égitestet vettek nyilvántartásba.
A tudomány fejlődése során, mégsem tudtak a tudósok választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan is keletkeztek pontosan a bolygók. A mai tudásuk szerint azt vallják, hogy egy úgynevezett csillagköd megszűnésekor keletkeznek. Majd a gáz halmazállapot egyre csak sűrűsödik, és legvégül összeáll. Ha elég nagy az égitest tömege, akkor megindul a magfúzió. A tömegvonzás következtében a bolygó felveszi a kör alakot, majd folyamatosan tovább gyarapodik.
Végezetül egy kis összefoglalás, hogy melyik bolygó honnan kapta a nevét. A Föld kivételével a nevek a görög és római mitológia istenek neveiből eredeztethetőek. Merkúr: A kereskedelem és a tolvajlás istene. Vénusz: A szépség istene. Mars: A háború istene. Jupiter: Az univerzum teremtője. Szaturnusz: A mezőgazdaság istene. Neptunusz: A tengerek istene. Uránusz: Az ég istene. Ceres: A növények római istene. Plútó: Az alvilág istene. Haumea: A termékenység istene. Makemake: A teremtő isten. Eris: A veszekedés istene.