Nekem mi a vers? Művészet. Művészet még akkor is, ha csak az asztalfiókban marad. Természetesen az a legnagyobb boldogság és büszkeség számomra, ha felhangzik egy versmondó szájából, szépen hangsúlyozva egy rendezvényen, egy ünnepélyen, vagy egy szavalóversenyen. Azt hiszem, hogy nincs olyan szerző, akinek ne ez lenne az álma. Szükséges a visszajelzés egy idő után. Addig, míg nem kapok negatív vagy pozitív visszajelzést, bizonytalan vagyok. A negatív és jóindulatú, segíteni akaró kritikát szívesen fogadom, a pozitív pedig megerősíti a hitemet abban, hogy jó, amit írtam. A stílusom sok olvasómnak szimpatikus, de biztosan van olyan is, akinek túl egyszerű. Nem szeretem a túlbonyolított, mások számára nehezen, vagy egyáltalán nem érthető verseket. Legyen egyszerű, érthető, de különleges. Olyan, amilyet csak én adhatok az olvasónak. Ami én vagyok, belőlem egy kicsi, az életemből néhány pillanat, csak annyi és olyan, amilyen én vagyok. Úgy lássák, amit leírtam, ahogy abban a pillanatban és élethelyzetben én láttam. Érezzék, amit én ott és akkor éreztem. Ha ezt sikerül elérni a verseimmel, már nem volt hiába.