Post Thumbnail of SETI

SETI

A SETI egy mozaikszó, ami angol (Serch for Extra-Terrestrial Intelligence) kifejezés rövidítése: A földönkívüli inteligencia keresése. Ez egy teljesen különálló tudományág, ami célul tűzte ki magának az olyan élet felfedezését, mely nem a Földön leledzik, és megfelelően inteligens. Tulajdonképpen nem lehet más tudományhoz hozzácsatolni, több részből tevődik össze. Összefűzhető a csillagászattal, az asztrobiológiával, az informatikával és a filozófiával is. A mai tudomány és szemlélet szerint nincs egyetemesen elfogadott eredmény erre a kutatási részlegre vonatkozóan. Persze rengeteg úgynevezett észlelést tartanak nyilván, még sincs egyik bejelentésre vonatkozóan bizonyíték. Ha sikerülne bármilyen bizonyítékot megállapítani, vagy tudományosan alátámasztani, valószínűleg a tudomány is elfogadná ezt az ágat. Ha be tudnák bizonyítani a földönkívüliek létezését, vitathatatlanul hatalmas áttörés lenne az emberiség történetében.

Már akkor számoltak a földönkívüliek létezésével, amikor megteremtették a Kopernikuszi világképet. A technika fejlődésével egyre pesszimistábban lettek a tudósok, hiszen a mai napig nem találtak olyan kézzelfogható bizonyítékokat, melyek alátámasztanák a földönkívüliek létezését. A régi korok gondolkodói is bebizonyították, hogy a világegyetem több bolygóból áll, és az idő előrehaladtával elvetették azt a feltételezést, hogy a Föld az egyedüli bolygó a világegyetemben. A 19. századra jutott el a technika arra a szintre, amikorra sikerült az emberiségnek olyan távcsöveket létrehozni, melyekkel már távolabbi csillagokat és bolygókat tudtak megfigyelni. A 19. század végére bebizonyítást nyert, hogy a Marson egykoron élet volt jelen. Persze ezt az elméletet is rengetegen megcáfolják. A tudósok viszont abban egyöntetűen egyetértenek, hogy ahol víz található, azon a bolygón élet is kialakulhat.

Post Thumbnail of Obszervatórium

Obszervatórium

Az obszervatórium csillagászati megfigyelésekkel foglalkozó intézmény. Nagyban hozzájárul a tudomány fejlődéséhez. Segítségével olyan csillagokat és égitesteket láthatunk, melyek szabad szemmel nem láthatóak. Tudósok figyelik a világegyetem égboltját, hogy minél több információt megtudhassanak a hatalmas távcsövek segítségével, és minél nagyobb területet feltérképezzenek a világegyetemből.

A Hawaii-szigeteken található egy elég neves obszervatórium, mely hatalmas kutatási eredményekkel büszkélkedhet. A W. M. Keck csillagvizsgáló méltán híres, hiszen egy vulkán tetején található, ami 4194 méter magas. Ezen a magasságon már a felhők sem zavarják a kilátást, hiszen jóval felettük dolgoznak a kutatók. De milyen felszereléssel dolgoznak az obszervatórium emberei? Az első távcső, ami nagy segítség a kutatáshoz, 1993-as évek óta működik. Jelenleg a világ harmadik legnagyobb távcsöve. A tükör, ami a távcsőben van, 10 méter átmérőjű, 36 részre van osztva, egy speciális üvegből készült. Ez a fajta teleszkóp volt az első élesben használt teleszkóp, így elmondhatjuk, hogy a modern szegmentált teleszkópok prototípusa. Ezek a távcsövek technikailag olyanok, mint a többtükrös távcsövek. A különbség csupán annyi, hogy a tükrök egymás mellett helyezkednek el. Egy lézersugár segítségével a tükrök megfelelő működését állandó felügyelet alatt tartják, és odafigyelnek arra is, hogy a tükrök együttesen úgy viselkedjenek, minta a teleszkóp egy az egyben egy nagy tükörből állna. A régi időkben 508 centiméter átmérőjű távcsövek voltak a legnagyobbak, a technika fejlődése járult hozzá a Keck I. megépítéséhez, mely méreteit tekintve az első volt társai között, amely ekkora tükrökkel dolgozott. 1996-ig egyedülálló munkaeszköznek számított, mígnem mellé építették ikertestvérét a Keck II.-t. Hogy miért is építettek még egy távcsövet egy másik, már meglévő mellé? Egyszerű oka van. Ha két távcsővel fókuszálunk ugyanarra a megfigyelni kívánt pontra vagy égitestre, akkor sokkal jobb felbontóképességet figyelhetünk meg. A két távcsővel egyszerre olyan infravörös és mikrohullámokat figyelhetünk meg, melyek az atmoszféra alsóbb rétegeiben találhatóak. Ez egy távcsővel lehetetlen lenne. Mivel a két távcső felerősíti egymást, ez mára megoldott és kipróbált tény.

Post Thumbnail of Naprendszer

Naprendszer

Egy olyan komplex rendszer, amely a nap gravitációjának köszönhetően mozog együtt. A mai tudomásunk szerint rengeteg naprendszer található a világegyetemben, nem a miénk az egyetlen. A Mi naprendszerünk egyike a sok milliárd naprendszerből, mely a Tejútrendszerben található. A Tejútrendszer a galaxisunk Orion spiráljának körülbelül a felénél található. Nagysága körülbelül nyolc, maximum tíz milliárd km-re tehető. A tudósok sokáig azzal számoltak, hogy a naprendszer sokkal kisebb, de az 1900-as évek végénél rájöttek, hogy számításaik nem helytállóak. A csillagászat szempontjából a naprendszert a következőképpen definiáljuk: Egy olyan rendszer, mely égitestek sokaságából áll, központjában viszont egy vagy akár több csillag is található.

 

A mi naprendszerünk központjában a Nap helyezkedik el. Az hogy a mi naprendszerünk bolygói együtt vannak, csakis kizárólag a gravitációnak köszönhető. A nap körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, egy robbanást követően. Majd a robbanást követően kialakultak a kisbolygók, melyek létezéséről egyre többet tudunk. A mi naprendszerünkben különféle méretű, és halmazállapotú bolygók alakultak ki: négy kőzetbolygóról beszélhetünk: A Merkúr, a Vénusz, a Föld, valamint a Mars. Méretét tekintve megkülönböztetünk négy óriásbolygót is, melyek mérete kitűnik a többi bolygó méretétől. Ezek a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz. És a nagyok mellett természetesen vannak törpe bolygók is, ezek a Ceres, a Plútó, a Haumea, a Makemake és az Eris. Az órásbolygók között vannak gáz halmazállapotú bolygók is, melyek a mai ismereteink szerint teljes mértékben alkalmatlanok az életre. A kisbolygók halmazállapota leginkább jeges kőzet, míg a kőzetbolygókat inkább a szilánkosság jellemzi.

 

A naprendszerünket a bolygókon kívül rengeteg kisebb égitest is alkotja. Jelen vannak az aszteroidák, több bolygó külső övén találhatunk ilyen családokat. Ezen kívül beszámolhatunk különféle holdakról, amik a nagyobb bolygókhoz tartoznak. Valamint az óriásbolygók körül különféle gyűrűrendszerek is megtalálhatóak, melyek gyönyörű látványt kölcsönöznek az emberi szemnek.

 

A naprendszerünkben vannak olyan szabadon keringő égitestek is, melyek nem tartoznak semmilyen bolygóhoz, külön léteznek. Ilyenek a kisebb-nagyobb üstökösök, valamint a kentaurok. Ezeken kívül némi por is alkotja naprendszerünket.

 

Mint ahogy mindenhol, az űrben is van időjárás. Beszámoltak a tudósok különféle napszelekről, ami igazából egy úgynevezett részecskeáramlás. A napszél megadja a naprendszerünk határait, hiszen más csillagok szelei kiegyenlítik a napszél nyomásait.

 

A nap egy harmadik generációs csillag, mely egy molekulafelhőből keletkezett. Pontos tudományos alapjai még nincsenek kidolgozva, de mára elég nagy bizonyítást nyert, hogy eleinte a nap egy instabil gázfelhő volt. Egy robbanást követően felborult az egyensúly, ennek következtében kialakult a proto-nap. A gáz halmazállapotú anyag elkezdett sűrűsödni. Ezt követően pár millió év alatt elindult a nap belsejében a magfúzió, és ezt a pontot nevezzük a Nap születésének. Ilyen korra már megkezdte működését az űridőjárás is, így a felesleges gázok kikerültek a nap légköréből. A Nap kezdetben nagy sebességgel forgott a saját tengelye körül. Majd szépen lassan lelassult. A nap hőmérséklete a következő néhány millió évben tovább emelkedik a fényességével együtt. Ez azért történik, mert szépen lassan az égitestből elfogy a hidrogén, és átmegy egy másik fázisba. Ez körülbelül még 10 milliárd év. Ennek az átalakulásnak a következménye lesz, hogy a nap tömegének egy részét el fogja veszíteni. Sajnos ez az állapot sem fog több millió évnél tovább tartani, átlép a következő fázisba, aminek a vége az lesz, hogy a nap teljesen kihűl, és egy úgynevezett fekete törpe bolygó válik belőle. Mivel a tudomány ilyen folyamatot még nem tudott végig dokumentálni, ezért csak találgatások vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a folyamat meddig fog tartani. A tudósok ezt a időt körülbelül 30 milliárd évre saccolják.

 

Hogy hogyan alakultak ki a kisbolygók? A folyamat a tudomány szempontjából nem teljesen tisztázott tények. Az első modelleket a 18. században kezdték kidolgozni. A folyamat lényege a gázhalmazállapotból besűrűsödött köd. A gázhalmazállapot egyre csak sűrűsödött, így kialakultak a naprendszer bolygói. De ez az elmélet még nem fedte le az óriásbolygók születését. Egy másik elmélet szerint a napból különböző darabok szakadtak le a gravitáció hatására, és ennek köszönhetően alakultak ki az óriásbolygók. De ez a feltételezés nem állta meg a helyét. A legnagyobb probléma ebben az esetben az lett volna, hogy a leszakadt darabok szétszóródtak volna. A mai tudományos nézetek szerint a Nap kialakulásakor alakultak ki a bolygók is. Elsőnek a gáz halmazállapotú bolygók születtek meg, majd a szilárd halmazállapotú égitestek. Természetesen a szilárd halmazállapotú bolygók kialakulásához sokkal több időre volt szükség. A folyamat lezáró momentuma a kérgek megszilárdulása volt.

Post Thumbnail of Bolygók

Bolygók

A bolygók olyan égitestek, melyek el nem hanyagolható tömeggel rendelkeznek, és valamiféle más égitest körül keringenek. A mi esetünkben a Nap körül keringő bolygókról beszélünk. Ezen égitestek elég nagy tömegűek ahhoz, hogy kialakuljon az a bizonyos egyensúly, ami szükségeltetik ahhoz, hogy beinduljon a belső magfúzió. Vannak olyan bolygók is, amelyek úgynevezett csillagporból alakultak ki, és más csillagrendszerből lökődtek ki.

 

Jelenleg 8 bolygót fogad el a tudomány, 2006 augusztusában a Plútó is bolygónak számít. Ezen égitest törpebolygónak számít, a tömegétől adódóan. A bolygó tömegétől függetlenül lehetnek a bolygók mellett úgynevezett kísérőbolygók, ezeket holdaknak nevezzük. A mi naprendszerünkben jelenleg a bolygókat három csoportra osztjuk: Vannak az óriásbolygók, ide tartozik a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz és az Uránusz. Ezek a bolygók úgynevezett gázbolygók. Vannak a Föld típusú bolygók: A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Ezek a bolygók úgynevezett kőzetbolygók. És végül vannak a törpebolygók: A Ceres, a Plútó, az Erisz, a Makemake és a Haumea. Ezek a bolygók jóval kisebbek, mint társaik, mégis szilárd halmazállapotúak.

 

Az első írások az ókorban keletkeztek, akkor figyeltek fel a csillagászok az égbolton lévő fényekre. Már akkor is beszámoltak mozgó égitestekről, ezeket nevezték mozgó csillagoknak. Az akkori tudomány állása szerint minden égitestet bolygónak neveztek. Az akkori időkben úgy vélték a tudósok, hogy a Föld áll a naprendszer közepén, és minden más égitest körülötte forog. Mivel az égbolt alá állva ezt látták, ezért ebben hittek. Ekkor még csak 5 bolygót tartottak nyilván, mivel szabad szemmel csak ennyit láttak. Aztán ahogy fejlődött a tudomány, úgy egyre több bolygót fedeztek fel a tudósok. A 19. század végére már a tudósok 18 bolygót tartottak nyilván. A reneszánsz kor előtt csupán hét bolygót tartottak nyilván. Ezek a következők: Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Szaturnusz. A reneszánsz korban jöttek rá a tudósok arra, hogy a Föld is egy bolygó. Előtte úgy gondolták, hogy a Föld egy központi égitest a naprendszerben, és minden körülötte forog. Az 1800-as évek közepén a tudomány elfogatta a kisbolygók létezését, így számtalan új égitestet vettek nyilvántartásba.

 

A tudomány fejlődése során, mégsem tudtak a tudósok választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan is keletkeztek pontosan a bolygók. A mai tudásuk szerint azt vallják, hogy egy úgynevezett csillagköd megszűnésekor keletkeznek. Majd a gáz halmazállapot egyre csak sűrűsödik, és legvégül összeáll. Ha elég nagy az égitest tömege, akkor megindul a magfúzió. A tömegvonzás következtében a bolygó felveszi a kör alakot, majd folyamatosan tovább gyarapodik.

 

Végezetül egy kis összefoglalás, hogy melyik bolygó honnan kapta a nevét. A Föld kivételével a nevek a görög és római mitológia istenek neveiből eredeztethetőek. Merkúr: A kereskedelem és a tolvajlás istene. Vénusz: A szépség istene. Mars: A háború istene. Jupiter: Az univerzum teremtője. Szaturnusz: A mezőgazdaság istene. Neptunusz: A tengerek istene. Uránusz: Az ég istene. Ceres: A növények római istene. Plútó: Az alvilág istene. Haumea: A termékenység istene. Makemake: A teremtő isten. Eris: A veszekedés istene.

 Page 81 of 81  « First  ... « 77  78  79  80  81