A féreglyuk vagy más néven féregjárat egy olyan képződmény, mely egy csőhöz hasonlít talán a legjobban. Fő feladata, hogy az univerzum olyan távoli pontjait kösse össze, melyek görbületmentesek. Az az elmélet, mely a féreglyukakról, és azok keletkezéséről szól, akkor keletkezett, amikor az univerzum létrejöttéről készültek különfélébbnél különfélébb elméletek.
Két neves tudós, Einstein és Rosen már az 1935-ös években a féreglyukak működését vizsgálták. Megállapították, hogy léteznek egyirányú féreglyukak, mely lehetővé teszik a téridő hidak létezését. Ezért ez a jelenség az Einstein-Rosen-híd nevet viseli. A féreglyukak kialakulása a fekete lyukakhoz hasonló, hiszen egyformán instabil mind a két jelenség, gyors és pontszerű. 1960-ban megállapítást nyert, hogy a féreglyukak szerkezete nagyon hamar össze tud omolni. Ennek következtében a fény sem tud rajta áthatolni. 1985-re megállapítást nyert az az elmélet is, hogy léteznek két irányú féreglyukak is. Az univerzum keletkezésekor még gömb alakról beszélhettünk. A féreglyukak akkoriban a gömbfelszín különféle pontjait kötötték össze.
A féreglyukak keletkezése a mai napig vitatott. Ami biztos, hogy egy bizonyos vákuum hatására alakulhatnak ki, vagy tűnhetnek el. De mindenekelőtt a féreglyukak szül,etéséhez negatív energiára van szükség. De minden esetben a féreglyuk instabil marad. Egy elmélet szerint a szükséges negatív energiát maga a féreglyuk is létrehozhatja, vagyis a körülötte létrejött görbület is. Így a féreglyuk saját maga is vákuumot termel, így önmagát erősíti. Elképzelhető, hogy megfelelő mennyiségű idő elteltével a féreglyuk ennek köszönhetően stabillá válhat.