Ha egy felhőtlen és holdtalan éjszakán felnézünk az égboltra, akkor észak-dél irányban egy kissé elmosódó, fénylő sávot pillanthatunk meg, ez a tejútrendszer. A tejútrendszer ismert még a hadak útja néven is egy régi történet alapján. Ha régen is rendelkeztek volna az emberek teleszkóppal, akkor jobban megfigyelve észrevehették volna, hogy ez az „égi” jelenség valójában több milliárd csillag együttállása. Mivel valójában ezen csillagrendszer rész a mi napunk is, ezért valójában a tejútrendszert belülről nézzük. Kevesen tudják, de ezen rendszert szokták Galaxisnak is nevezni, amely a görög galaktosz szóból származik, amely pedig tej-et jelent.
Ha kicsit mélyebben megvizsgáljuk az elénk táruló látványt, akkor észrevehetjük, hogy a Tejút leginkább a Nyilas csillagkép irányába a fényesebb és leginkább az Orinon csillagkép fele a leghalványabb, amely pont az ellentétes oldalon van. Talán azt is megfigyelhettük, hogy nem számít, hogy melyik irányba távolodunk a Tejúttól a csillagok száma minden esetben egyenletesen csökkennek. Ezekből a megfigyelésekből következik, hogy a Tejút rendszer egy lapos lencse formájú alakzat, amelynek mi a közepében vagyunk. Továbbá azt is észrevehetjük, hogy a Hattyú csillagkép közelében olyan, mintha a rendszer két részre válna és egy sötét részt láthatunk. Tudósok, csillagvizsgálók megállapították, hogy valójában nem oszlik két részre az „égi” látvány, csupán por és gázfelhők miatt nem látjuk azokat. Azt is megállapították, hogy a csillagrendszer tagja, nem egyenletesen valamilyen formációban helyezkednek el egymáshoz képest, hanem véletlen szerűen. Azonban számos olyan csillagrendszert is vizsgáltak már, melyekről már számos képet láthattunk ismeret terjesztő műsorokban, újságokban weboldalakon, ahol egy spirál alakú formációt vettek fel, ezért kapták a spirál galaxis nevet az ilyen és ehhez hasonló galaxis rendszerek.